1.fejezet/2.rész

*Hétfő,avagy az a nap amelyre örökre emlékezni fogok*
És eljött a nap.Az a nap amikor végre lezárhatom a múltat.Reggel izgatottan kelltem.Megnéztem az órát 6:12.Szuper.Már csak pár óra.A vonatom 10:55-kor indul.Felöltöztem.Belenéztem a tükörbe.Egy új lány nézett vissza rám.Egy vidám,mosolygos,csodás lány.Ez az új Kriszti.Lehet nektek ez egóssan hangzik,de na..rég mosolygtam és régen éreztem magamat ennyire felszabadultan.A meghit pillanatból a telefom csörgése zökkentett ki.Era hívott.
-Szia Kriszti.Csak azért hívlak,hogy megkérdezzem,hogy mikor megy a vonatod?
-Szia Era.10:50-kor.
-Ki mehetek veled?-kérdezte.
-Hát persze,hogy kijöhetsz.-mondtam boldogan.
-Hu,szuper.Akkor fél 10-re ott vagyok.Puszi.-köszönt el.
-Szia.-letettem.
Lassan telt az idő.Ahogy telt az idő,annál jobban kezdett előjönni a régi Kriszti.Gyorsan ittam egy pohár vizet.
És elérkezett a várt pillanat.Csöngettek.Félve nyitottam az ajtót.Nem akarok elmenni áá.
-Kriszti itt vagy?-kopogott Era.
Kinyitottam az ajtót.
-Era-öleltem meg,-izgulok.
-Hé,nyugalom.Jó lesz.-nyugtatott.
-De senkit nem ismerek.
-Kriszti már az első napon lesznek barátaid nyugodj le.Csodás személyiséged van,gyönyörű vagy.Jó barát.Mindenki ilyen barátra vágyik.-simította meg a vállam
Most jöttem rá,hogy nehezebb lesz a búcsú mint gondoltam.
-Úr isten,siessünk már óra 35.-törte meg a csendet.
Bepakoltunk a kocsijába majd elindultunk az állomás felé.Sajnos hamar odaértünk.
-Era én ne..-kezdtem bele,de félbe szakított.
-Ne is kezdj bele drága.Nem maradsz itt mész szépem abba az iskolába amiről már rég álmodtál.Szóval szépen kivonszolod a formás valagadat és felszállsz a vonatra-szállt ki és már nyította ki az ajtót.
Nagyon szeretem Erikát.Sose volt velem még ilyen.Ránéztem az órámra.10:40 volt.Sóhajtva kiszálltam.A böröndőmet magam után húzva mentem a vonat mellé.Erika mellém jött.Átölelt.
-Nagyon hiányozni fogsz.Hívj minden nap.És igérd meh,hogy nem kerülsz bajba és ha felszedsz valami jó kis pasit akkor valami normálissat és ne olyat mint Noel.-nevetett.
Ja,hát igen Noel.Róla csak annyit,hogy egy idióta.Megdugott aztán ott hagyott a raktárban.Szóval egy tipikus mai srác.
-Te is Era.Aztán látogass majd meg.-adtam egy puszit neki.Elkezdett könnyezni amire én is.
-Tisztelt utasaink.A vonat Pest felé 5 perc múlva indul-mondta a bemondó.
-Hát ez a nap is eljött.Szia Era.-szálltam fel a vonatra.
Sikerült minden cuccot felvinnem.Lehúztam az ablakot majd kihajolva integettem.
-Szia Kriszti.-órdított Era.És a vonat elindult.Könnyezve huppantam le.Sose gondoltam,hogy elhagyom Szegedet.De ez is megtörtént.
*A vonat út után*
Pár óra,oh kit áltattok rengeteg óra zögykölődés után végre elértem a 3.kerületbe.Egyenessen a megadott cím felé vettem az irányt.A kolesz felé.Széchenyi út 13.Ez lesz az új otthonom.Amikor odaértem egyszerűen elállt a lélegzetem.Egy csodás rendezett 6 emeletes kolesz láttam.
-Úr isten.-ájúldoztam.
Erőt vettem majd a bejárat felé vettem az irányt.
-Jó napot.-köszöntem.
-Oh maga az új diákunk Szegedről?-nézett rám kedvessen a portás.
-Igen,én.Krisztina vagyok de szólitson csak Krisztinek.
Átnyújtotta a kulcsokat,az órarendemet,egyen ruhákat,tornacuccot,házirendet.
Beszálltam a liftbe.Igen,igen itt még az is van.A szobám a 5./10.(5.emelet,10-es szoba)
Bementem.Valaki volt a szobában.Egy szőke hajú lány.
-Öhm..szia.Én vagyok az új szobatársad.-mosolyogtam,de válasz nem érkezett,-hahó.-fogtam meg a vállát.
-Jézus,de megijedtem.-ugrott egy nagyott a szöszi.
-Bocsi,csak nem figyeltél amikor bejöttem.Én vagyok az új szobatársad.A nevem Kriszti.
-Oh,szia Kriszti.Én Lili vagyok.-nyújtotta a kezét.
És ezzel a kézfogással kezdődött minden.Lehet új barátra találtam?Lili nagyon szimpatikus.
-Na és honnan jöttél?Hány éves vagy?Hanyadikos?Milyen szakra jársz?-lökte oda a kérdéseit.
-Debrecen,19,11. és divat.-válaszoltam.,-te?
-Szolnok,19,11. és szint úgy divat.Úr isten,de jó.Végre egy normális lány.-válaszolt.
-Miért?Szar az osztály?-kérdeztem.
-Ne is mond.Az összes lány szinte kiállhatna az utcasarokra.Igazából a fiúk jó fejek.-válaszolt.
Kogást hallottunk.
-Oh ez biztos Ricsi.-ugrált az ajtóhoz.
-Szia Ricsi.-ugrott a göndör srác nyakába.Szóval barátja van?
-Szia..sztok.Hát ő ki?-nézett Lilire.
-Oh,ő itt Kriszti.Most jött ide.Kriszti ő itt Ricsi.-mutatott be minket egymásnak.A fiú mosolygva méregetett.
-Szia.-nyújtotta a kezét.
-Szia.-fogadtam a kézfogást.
-Nekünk mennünk kell.-vágott közbe Lili.
-Lili miért nem hívod őt is?-mosolygott Ricsi.
Lili nem túl kedvessen nézett a fiúra,aztán rám.Láttam rajta,hogy kettesbe akar maradni vele.
-Nagyon fáradt vagyok.Ki is kéne pakolnom.-mondtam.
-Ne már.Gyere.Megismerkedsz az osztállyal.-kérlelt Ricsi majd megfogta a kezemet,-kérlek.
Na jó.Már az első fél órába választanom kell.Göndör vagy az új barátnőm?Jaj,ne.

1.fejezet/1.rész

Sziasztok!
Meghoztam az első részt,ami a lány múltját írja le.
Remélem tetszeni fog.

*Kriszti szemszöge*
Borzalmas éjszakán vagyok túl.Apám teljesen berúgva jött haza.
-Kriszti!Azonnal gyere ide!-kiabált.
Gyorsan bebújtam a szekrénybe.
-Nem hallod?-üvöltött..Hallottam,hogy mennyire közel van.Folyni kezdtek a könnyeim.Próbáltam visszafogni,de nem.Akkor már késő volt.Észrevett.Már tudtam,hogy nincs menekvés.Kinyílt a szekrényajtaja.
-Hát itt bujkálsz!-rángatott ki.
-Ne,apa..kérlek ne!-sírtam,de őt nem érdekelte.Össze-vissza vert.Összeestem.Onnantól minden homályos.Annyira emlékszem,hogy kintről rendőrsziréna szólt.Onnantól minden kiesett.
*Másnap *
A kórházban keltem fel.Az orvos mosolyogva állt mellettem egy levelet szorongatva.
-Kisasszony.Örülök,hogy felkelt.-mondta az ápolónő,-a rendőrök beszélni szeretnének veled,de ezt előbb át kell adnom-nyújtotta át a levelet.
-Jó napot-köszönt egy fiatal rendőr,-öhm..
-Antai Krisztina,de szólítson nyugodtan Krisztinek.-nyújtottam a kezemet.
-Kövesi Balázs és nyugodtan tegezz.Nem vagyok öreg.-nevetett.
-Oh,oké.-mosolyogtam Balázsra,-apámmal mi van?
-Kriszti apád börtönbe került.-mondta.
És végre eljött a nap,hogy vége szakadt a terrornak.Sóhajtottam.
-Bármikor meglátogathatod.-pontosított.
-Nem akarom őt látni!Soha többé.Megérdemelte.-folyt le egy könnycsepp. Eszembe jutott minden egyes nap amikor részegen jött haza.
-Hé,nyugodj meg!-mondta ijedten,-ne sírj nem muszáj bemenned hozzá.Én csak azért jöttem,hogy feltegyek pár kérdést.
Kikérdezett mindenről.Mikor kezdődött?Milyen gyakran?
-Köszönöm.Ennyi elég is lesz a vádemeléshez.-mondta.
-Tárgylásra mennem kell majd?-kérdeztem félve.
-Igen.Sajnos.De csak egyszeri alkalom és 10 percnél nem fog tovább tartani.-ígérte meg,-viszont most mennem kell.Szia.
-Szia Balázs.-köszöntem el.
Eszembe jutott a levél amit az ápoló hagyott itt nekem.Félve nyitottam ki.Arra számítottam,hogy apám megbánó levele jött vagy anyutól,de nem.Ez volt az a levél ami örökre megváltoztatta az életemet.
Idézem:
Tisztelt Antai Krisztina!
Örömmel értesítjük,hogy átvételt nyert a 3.kerületi Rákóczi Ferenc középiskola 11.évfolyamába.
December 5.-én várjuk egy megbeszélésre.
A tankönyveit elküldtük.Sok szeretettel várjuk önt az iskolánkba.
Üdv:Fárcai Julianna
Egy sikoly hagyta el a számat.Az ajtó azonnal kinyílt.
-Minden rendben kisasszony?-kérdezte a nővér.
-Ige.Csak boldog vagyok!Átvettek egy másik suliba.-mosolyogtam.Igazából bent tomboltam.Kiskoromban sokat jártam a suli felé.Mindig mondtam,ha nagy leszek oda fogok járni.És végre sikerült.Vigyáz 3.kerület,mert jövök.
-Mikor engednek haza?-kérdeztem félve.
-Ha jobban van akkor már ma délután.-mosolygott biztatóan.
Ez az.Akkor akár jövő héten mehetek is az új sulimba.Jó,én vagyok az egyetlen aki azt várja év közben,hogy másik suliba kezdjen a kórház után,de pont nem érdekelt.
Már csak egy dolgom volt.Felhívni a legjobb barátnőmet,hogy itt hagyom.Marasztalni fog,tudom,de nem fog érdekelni.Szőke hajú,kék szemű két lábon járó szépség.Ő Erika.

5 éves korom óta a legjobb barátnőm,de mi nem voltunk azok a nyalizunk egymásnak tipusú barátnők.Mindig a fejemhez vágta amit gondolt rólam és én szint úgy.Nem mint ha lett volna benne,rajta olyan ami nem tökéletes.Remegő kézzel indítottam a hívást.
-Úr Isten,Kriszti jól vagy?Hallottam kórházba vagy.-mondta az oly rég ismert nyávogós hangján.
-Era szia,Jól vagyok,de nem azért hívtalak,ha nem az..-de félbe szakított.
-Mi történt?Apád csinált valamit?-kérdezte agódva.
-Igen.De most már soha többé nem tehet velem semmit.Börtönbe zárták.Érted Era?Végre vége van.-sóhajtottam,-és új életet kezdek..a 3.kerületben,-fejeztem be.
-Mi csoda?-kérdezte,-átvettek?-sikított.
-Igen.-mosolyodtam el.
-Ez nagyszerű.Örülök.De hiányozni fogsz nagyon.Minden nap hívni fogsz.Érted Kriszti?-mondta.
-Hé,Era persze,hogy híni foglak.És meg fogsz látogatni majd ugye?-kérdeztem.
-Persze.Mikor jöhetsz ki a kórházból?-kérdezte.
-Ma délután.-mondtam.
-Jó akkor 5-kor átmegyek.Szia.-és le is tette.
Egyrészt megkönnyebűltem,másrészt szomorú voltam,hogy itt kell hagynom Erikát.
-Kriszti öltözzön haza mehet.-jött be egy nővér.
Felöltöztem.

Kiléptem a kórházból.Az első gondolatom:Mi lesz most?
Erán kívül senkim sincs.Aztán elmosolyodtam.O,hagyjuk már.Jövő héten úgy is lelépek Budapestre.Addig elleszek a régi házunkban egyedül is.Elindultam a házunk felé.Amikor beléptem láttam,hogy minden csupa vér.Hányinger kerülgetett.
-Na takarítsunk.-dobtam le a táskámat.Bekapcsoltam a hangfalamat.Felhangosítottam Avicii-től a The Nights című számot és neki álltam a takarításnak.4 órára már végeztem is.Gyorsan felkaptam egy másik ruhát mire Era ideér.Csináltam egy forrócsokit majd beültem a tv elé.Nagyban nézem a híreket majd meghallom:Egy férfi összeverte a saját lányát.A szomszédok hívták a rendőröket,a férfi most már börtönben van.A lányt pedig kiengedték a kórházból.
Sírni kezdtem.Eszembe jutott a tegnapi nap.Szép apám van.A szomorúságból a csöngő zökkentett ki.
Ahogy megbeszéltük.Era 5-re átjött.Beszélgettünk,megmutattam a levelet.Aztán elmentünk a parkba.Most éreztem először,hogy törődik velem.Éreztem,hogy ha elmegyek akkor is mellettem lesz.