Meghoztam az első részt,ami a lány múltját írja le.
Remélem tetszeni fog.
*Kriszti szemszöge*
Borzalmas éjszakán vagyok túl.Apám teljesen berúgva jött haza.
-Kriszti!Azonnal gyere ide!-kiabált.
Gyorsan bebújtam a szekrénybe.
-Nem hallod?-üvöltött..Hallottam,hogy mennyire közel van.Folyni kezdtek a könnyeim.Próbáltam visszafogni,de nem.Akkor már késő volt.Észrevett.Már tudtam,hogy nincs menekvés.Kinyílt a szekrényajtaja.
-Hát itt bujkálsz!-rángatott ki.
-Ne,apa..kérlek ne!-sírtam,de őt nem érdekelte.Össze-vissza vert.Összeestem.Onnantól minden homályos.Annyira emlékszem,hogy kintről rendőrsziréna szólt.Onnantól minden kiesett.
*Másnap *
A kórházban keltem fel.Az orvos mosolyogva állt mellettem egy levelet szorongatva.
-Kisasszony.Örülök,hogy felkelt.-mondta az ápolónő,-a rendőrök beszélni szeretnének veled,de ezt előbb át kell adnom-nyújtotta át a levelet.
-Jó napot-köszönt egy fiatal rendőr,-öhm..
-Antai Krisztina,de szólítson nyugodtan Krisztinek.-nyújtottam a kezemet.
-Kövesi Balázs és nyugodtan tegezz.Nem vagyok öreg.-nevetett.
-Oh,oké.-mosolyogtam Balázsra,-apámmal mi van?
-Kriszti apád börtönbe került.-mondta.
És végre eljött a nap,hogy vége szakadt a terrornak.Sóhajtottam.
-Bármikor meglátogathatod.-pontosított.
-Nem akarom őt látni!Soha többé.Megérdemelte.-folyt le egy könnycsepp. Eszembe jutott minden egyes nap amikor részegen jött haza.
-Hé,nyugodj meg!-mondta ijedten,-ne sírj nem muszáj bemenned hozzá.Én csak azért jöttem,hogy feltegyek pár kérdést.
Kikérdezett mindenről.Mikor kezdődött?Milyen gyakran?
-Köszönöm.Ennyi elég is lesz a vádemeléshez.-mondta.
-Tárgylásra mennem kell majd?-kérdeztem félve.
-Igen.Sajnos.De csak egyszeri alkalom és 10 percnél nem fog tovább tartani.-ígérte meg,-viszont most mennem kell.Szia.
-Szia Balázs.-köszöntem el.
Eszembe jutott a levél amit az ápoló hagyott itt nekem.Félve nyitottam ki.Arra számítottam,hogy apám megbánó levele jött vagy anyutól,de nem.Ez volt az a levél ami örökre megváltoztatta az életemet.
Idézem:
Tisztelt Antai Krisztina!
Örömmel értesítjük,hogy átvételt nyert a 3.kerületi Rákóczi Ferenc középiskola 11.évfolyamába.
December 5.-én várjuk egy megbeszélésre.
A tankönyveit elküldtük.Sok szeretettel várjuk önt az iskolánkba.
Üdv:Fárcai Julianna
Egy sikoly hagyta el a számat.Az ajtó azonnal kinyílt.
-Minden rendben kisasszony?-kérdezte a nővér.
-Ige.Csak boldog vagyok!Átvettek egy másik suliba.-mosolyogtam.Igazából bent tomboltam.Kiskoromban sokat jártam a suli felé.Mindig mondtam,ha nagy leszek oda fogok járni.És végre sikerült.Vigyáz 3.kerület,mert jövök.
-Mikor engednek haza?-kérdeztem félve.
-Ha jobban van akkor már ma délután.-mosolygott biztatóan.
Ez az.Akkor akár jövő héten mehetek is az új sulimba.Jó,én vagyok az egyetlen aki azt várja év közben,hogy másik suliba kezdjen a kórház után,de pont nem érdekelt.
Már csak egy dolgom volt.Felhívni a legjobb barátnőmet,hogy itt hagyom.Marasztalni fog,tudom,de nem fog érdekelni.Szőke hajú,kék szemű két lábon járó szépség.Ő Erika.
-Úr Isten,Kriszti jól vagy?Hallottam kórházba vagy.-mondta az oly rég ismert nyávogós hangján.
-Era szia,Jól vagyok,de nem azért hívtalak,ha nem az..-de félbe szakított.
-Mi történt?Apád csinált valamit?-kérdezte agódva.
-Igen.De most már soha többé nem tehet velem semmit.Börtönbe zárták.Érted Era?Végre vége van.-sóhajtottam,-és új életet kezdek..a 3.kerületben,-fejeztem be.
-Mi csoda?-kérdezte,-átvettek?-sikított.
-Igen.-mosolyodtam el.
-Ez nagyszerű.Örülök.De hiányozni fogsz nagyon.Minden nap hívni fogsz.Érted Kriszti?-mondta.
-Hé,Era persze,hogy híni foglak.És meg fogsz látogatni majd ugye?-kérdeztem.
-Persze.Mikor jöhetsz ki a kórházból?-kérdezte.
-Ma délután.-mondtam.
-Jó akkor 5-kor átmegyek.Szia.-és le is tette.
Egyrészt megkönnyebűltem,másrészt szomorú voltam,hogy itt kell hagynom Erikát.
-Kriszti öltözzön haza mehet.-jött be egy nővér.
Felöltöztem.
Erán kívül senkim sincs.Aztán elmosolyodtam.O,hagyjuk már.Jövő héten úgy is lelépek Budapestre.Addig elleszek a régi házunkban egyedül is.Elindultam a házunk felé.Amikor beléptem láttam,hogy minden csupa vér.Hányinger kerülgetett.
-Na takarítsunk.-dobtam le a táskámat.Bekapcsoltam a hangfalamat.Felhangosítottam Avicii-től a The Nights című számot és neki álltam a takarításnak.4 órára már végeztem is.Gyorsan felkaptam egy másik ruhát mire Era ideér.Csináltam egy forrócsokit majd beültem a tv elé.Nagyban nézem a híreket majd meghallom:Egy férfi összeverte a saját lányát.A szomszédok hívták a rendőröket,a férfi most már börtönben van.A lányt pedig kiengedték a kórházból.
Sírni kezdtem.Eszembe jutott a tegnapi nap.Szép apám van.A szomorúságból a csöngő zökkentett ki.
Ahogy megbeszéltük.Era 5-re átjött.Beszélgettünk,megmutattam a levelet.Aztán elmentünk a parkba.Most éreztem először,hogy törődik velem.Éreztem,hogy ha elmegyek akkor is mellettem lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése